A minap kapcsolatba kerültem egy ügyféllel aki idősödő korára megvakult. Annak ellenére, hogy szerintem ez az egyik legrosszabb dolog ami emberrel történhet, meglehetősen jól kezelte a dolgot, még az olyan elszólásaimat is kellő humorral vette, hogy „hát meglátjuk”, meg hogy „megnézzük mit látsz belőle” és hogy „nézd meg”.

Megdöbbentő, hogy látóként mennyi mindent veszünk természetesnek, és mennyire szemernyit sem figyelünk azokra akinek valami képességbéli hiányosságunk van hozzánk képest. Beszéltünk erről is, és abban maradtunk, hogy ez nem rosszindulat hanem egyszerűen amiről az embernek nincs rálátása, most éppen szó szerint az számára nem prioritás.

Mondok egy egyszerű példát. Regisztráció egy oldalra. És az oldal ellenőrizi, hogy ember vagy-e?
Több lehetőség van jellemzően valami CHAPCHA dolog. Ebből az egyszerűbb bepipálni, hogy „Ember vagyok” ez még megy de ez ? Ez már nem. Ezt nem olvassa fel képernyő olvasó… itt elakad az ember. A nem látó ember. A látó programozóban meg fel sem merül hogy mi van azokkal akik nem látják, hogy melyik a híd képen.

Ezernyi apróság amire az ember sosem gondol, mindössze azért mert ez olyan természetes mint a levegő vétel, amin szintén senki nem akad fenn és senki nem gondol rá.

Mindenkinek kéne egy ilyen beszélgetés, egy ilyen kapcsolat, talán kicsit jobban odafigyelnénk olyan dolgokra amikről azt gondoljuk, hogy minket nem érint. És nem azért mert érinthet, nem! Hanem azért mert pici apróságokkal segíthetünk olyanoknak, akinek a mi napi idege beteg rutinunk egy örök kihívás…