Gyereknap alkalmából a Katasztrófavédelem lehetőséget biztosított a gyerekeknek a tűzoltóparancsnokságokra való látogatásra, és különféle, működésükkel kapcsolatos programok megtekintésére.
Elmentünk a gyerekekkel egy kellemes 15 perces bringaútnyira lévő egyik ilyen tűzoltóságra. Csúcsidőn kívül mentünk, aminek az volt az áldásos eredménye, hogy az egész tűzoltóságon gyakorlatilag mi voltunk csak, illetve kb. másik három család, összesen kb. 5-6 gyerek sem. Mintha egy privát zárt körű rendezvény lett volna. Így volt tökéletes, a tűzoltók mondták, hogy volt azért ám bőven tömeg…:D. Helyes. Jól kell érkezni.
Szóval kipróbáltunk minden, mindent is, kétszer, háromszor és kaptunk egy pár perces ízelítőt abból hogy a sokak szerint egész nap csak ülő, macskákat mentő, letört faágakat tologató tűzoltók mit is csinálnak.
Hősök! Heroes, nem csak a felszerelésük márkajelzése hanem az is amit és ahogy csinálják!
Láthatatlanok, de egy normális világ három ( négy ) legfontosabb alappilléreinek egyikei. ( Tanulás ( tanárok ) egészség ( orvosok ) rendévdelem ( rendőrség, tűzoltóság, mentők, katasztrófavédelem, katonaság ) )
Amikor az ember első alkalommal szembesül ezek szerepével és nem csak hall róla, amikor élesben tapasztalja meg egy orvos tudását, egy tanár fontosságát, és egy rendőr határozottságát, jön rá hogy ezek nélkül összeomlana a világ és a megszokott mindennapok. Sok-sok éve, egy tűzoltó ismerősöm mondta, hogy őt állandóan vegzálják hogy egész nap csak a ülnek és várják a semmit. Szerintem meg pont ez a jó, amikor nem kell indulniuk! A mentősök is bár egész nap ülnének. Ezt agyilag meg kell érteni, fel kell fogni. Ezek az alkalmak pont erre jó, hogy megértse az ember és legfőként a gyerekek, miért nem lehet raktárnak használni a folyosót, kétszázzal száguldani vagy játszani a tűzzel
Amikor bemegyünk a füsttel megtöltött tök sötét kis helyiségbe és ott kell megtalálni egy fekvő embert az alig 3m2-es helyiségben, mindent megértünk! Nem elég önmagában a füst, amitől az ember a vállát nem látja, még tök sötét is van, pár négyzetméteren is eltévedünk szinte, ahol gyakorlatilag semmi baj nem érheti a próbálkozót, képzeljük el ezt egy ismeretlen 100 négyzetméretes helyiségen ami tele van mindennel is! Rögtön megvilágosodik miért tiltják a folyosón még a cipőt is, amikor az ember felveszi a közel 30 kilós felszerelést, ha abban valaki eltaknyol, felállni sem tud egyedül!
Összeszorul az ember gyomra a saját hülyeségétől amikor ezt megérti, megtapasztalja, hogy egy léles helyzetben egy kint felejtett cipő is milyen veszélyes lehet… egy fél pár cipő…
Amikor pedig a gyerek megnyomja a tűzoltó autóban lévő ruhán a vészjelzőt, és az elkezdi a riasztást, még két méterre tőle álló szülő is gyomorgörcsöt kap és mire odajön a tűzoltó és lekapcsolja, amit nem lehet csak úgy egy másik gombbal… addigra még verőfényes napsütésben is nagyon kellemetlenül kezdi érezni magát az ember, nem hogy egy füsttel teli 400 fokos szobában a társat keresve éles helyzetben.
Amikor az „úgyis csak üldögél”-élsből három percen belül úton kell lenni, akkor nem tűnik olyan kellemesnek az 5 méteres csőcsúszda, akár macska, akár baleset akár tűz a célpont. Amúgy csak zárójelben, hogy a 20 kilós feszítőt megtartani miközben levágják egy balesetes autó tetejét egyedül sem egyszerű, és normál nyomással a fecskendő elrepíti a gyerkőcöt és a fel nem készült szülőt is, amiről az embernek elképzelése sincs amíg ki nem próbálja! Nem véletlenül tartják ketten. Ahogy arról sem, hogy a tűzoltó búvár, nagyobb horgonyt visz magával amikor a Duna aljában kutatnak, mint egy kisebb csónak, akkora áramlásban kell elvégezni a feladatott, ami lehet, hogy csak egy szaros iPhone felhozása valami teljesen kamu ügy miatt…
Beszélgetve ezekkel az emberekkel, akik gyakorlatilag csak akkor vannak szem előtt, ha a hatalmas piros autó 4ezer liter vízzel a hátuljában több száz méterről visítva robog át a városon és a sok idióta még zaklatásnak veszi, hogy le kell húzódni, már ha egyáltalán feltűnik nekik hatalmas hangos, lehet, hogy valakinek az élete megmentésére siető óriás. Arra a következtetésre jutottam, hogy nekik sem jó. Kevesen vannak és nincsenek túlfizetve. Illetve lehet, hogy egy macska leszedéshez egy fáról igen de, egy ember életének megmentését percek alatt lehetővé tevőkhöz képest biztosan nem. Vagy ki mennyiért hozna ki egy égő házból egy gázpalackot? És akkor még nem kutattak ember után folyóban vagy több száz fokos környezetben vakon, bukdácsolva minden át! Alig volt fiatal, az átlag 50+ le a kalappal előttük, ha pár év múlva elmennek nyugdíjba ki lesz az utánpótlás? A felcsúti akadémia fűsimogató több milliót kereső kis buzgárai? Biztosan nem. Ők nem tudnának egész nap ülni… ők milliókért ülni sem tudnak, nem hogy lekövetni egy kerek tárgyat 3 méteren kívülről.
Egy-egy kis csapat, szinte család egy egy ilyen parancsnokság vagy laktanya, ahol tényleg tűzbe mennek egymással és egymásért de leginkább másokért a kollégák.
Mi csak nagyon nagyon nagyon hálásak lehetünk nekik!