Régóta próbálok jó fényképeket készíteni. Nem vagyok „fotós” fényképész meg pláne nem, de kihívásnak tartom, hogy valamit úgy tudjak megörökíteni, hogy az pontosan ugyan úgy nézzen ki mint amit én látok.
Jelentem az esetek 99%-ában nem sikerül. A maradék egyben igen, de ha belegondolunk, hogy ez 100 fényképenként mindössze egy, akkor nem egy jó arány.
Nagyon régóta küzdök azzal, hogy ellessem és megtanuljam a profik trükkjeit, hogy egy pillanatot, hogy lehet ugyan úgy elkapni, ahogy éppen látszik, történik. Kis felszereléssel, szűrükkel és gépekkel, azok minden manuális beállításával felvértezve igyekszem megoldani a magam elé állított feladatot, a fenti sikeraránnyal. Rengeteg könyvet, szaklapot néztem át, hogy mi a titok, az aranymetszéstől kezdve a „fényelésig”, de az sehol nincs leírva, és nem is lehet, hogy az adott helyen, adott időben tűnő pillanatot, hogy lehet a legtökéletesebben ( ahogy a szem látja ) elkapni géppel.

Tegnap láttam egy riportot és magam is látom kollégák munkáin, hogy egy egy képet mennyi ideig utómunkáznak, mire az szerintük ( és szerintem is ) jól néz ki. Számomra, nem ugyan az, hogy a PhotoShop egy algoritmus alapján felhúzza „jóra” a képet. Sosem értettem ezzel egyet, de persze azért használtam és használom de az öröm, a siker az az 1%, amikor azt a képet látom a monitoron, ami az agyamba égett az adott helyen és azt mondom, hogy IGEN!

Ezt eddig nehéz volt szépen megfogalmazni, körülírni, de egy fotós szaklapban látott hirdetés annyira eltalálta a lényeget, hogy nem tudok elmenni mellette szó nélkül. Íme a szóban forgó hirdetés, nagyjából úgy hangzik, hogy a fénkép akkor készül amikor exponálsz, nem akkor amikor a gép mögött ülsz.

Nem szeretem a reklámokat, sőt kifejezetten menekülök az egyre igénytelenebbek elől, de ez annyira betalált, hogy el nem tudom mondani. Ez lenne a fényképezés lényege, esszenciája, amit kezdtek és műveltek is egészen addig amíg az Ai-val felokosított telefonokkal és Adobe Ai-val mindenki „fotóssá” nem vált. Egy telefonnal már a hülye is csinál naplemente fotót, mert a gép mesterségen kiszámolja, hogy hogy nézzen jól ki a kép, ( szerinte ) és a „fotósnak” csak a virtuális gombot kell megnyomja. És a kép jó. Vagy inkább kinéz. Valahogy. De nem sötét, nem alulexponált, nem beégett, mert a készítőknek erről gőzük nincs, hogy mi az Ai meg javít mindent is, szóval Pistike fotósnak is zseniális, nem csak informatikusnak vagy szakácsnak, hiszen Windows telepíteni is minden hülye tud, és főzni is.

Megfogni a pillanat szépségét idő igényes, nehéz, ismerni kell a gépet, felszerelés kell, ez macera de élvezhető és ha nagy ritkán sikerül… az „A” fénykép.