Világ életemben mindig igyekeztem középen állni, ami valljuk be szinte lehetetlen. Két fél közt dönteni, pláne igazságosan véleményem szerint csak úgy lehet ha ismerjük mindkét fél teljes véleményét és álláspontját, és még így is piszok nehéz a döntés, hiszen ezeket megismerve, gyakran azt vesszük észre, hogy a maga módján mindkét félnek igaza van! Valamint abból még nem jön le annak igazságtartalma…
Ezért vagyok néha látszólag döntésképtelen, hiszen nincs érv ami egyik vagy másik eldöntendő kérdés felé lendítené a mérleg nyelvét. És ha már mérleg, akkor ahogy egy általam el nem hihető szolgáltatást nyújtó ember mondta anno, ez az egész azért van, mert mérleg vagyok, ezáltal döntésképtelen, én inkább úgy mondnám „túlgondoló”, annak minden előny és hátrányával egyetemben. Hátrányával.

Ez azért is érdekes, mert akaratomon kívül is mindig középen találom magam, még akkor is, ha az egyik fél akit képviselni kellene éppen én vagyok, ami igen csak nagy hátrány. Hatalmas hátrány!

De hogy az élet szinte minden területén így van, arra most éppen egy új „bizonyítékot” találtam, egy olyan teszt formájában amik rendre azt hozzák ki, hogy én vagyok a megingathatatlan középpont, vagyis a mérleg nyelve nálam valahogy mindig középen áll.
Ami persze nem igaz mert ez a megingathatatlan középpont igen is inog, eléggé, de olyan gyorsan és olyan érvek mentén, hogy ebből csak az látszik más számra, hogy áll.
Mint a telefon az asztalon ami meg sem mozdul, de az azt alkotó atommagok elektronjai elképzelhetetlen sebességgel cikáznak. (A proci meg forr mert nem győzi a sok információt kiküldeni kínába… .)

Számtalan hasonló kérdőív kitöltése után meg sem lepődtem az eredményen, hiszen minden, valami problémára alternatívát kínáló választ elfogadhatónak tartok, ami egyezik az én személyes elképzelésemmel/meggyőződésemmel.

Márpedig ez a vélemény bizony pont telibe tojja ki milyen oldali, csak arra fókuszál, hogy az adott kérdésre adott választ én jónak ítélem e meg vagy sem. Jó-e az ötlet vagy sem. Amennyiben jó és egyetértek vele, akkor mellé állok és támogatom, annak ellenére, hogy az azt felvető, egyéb más ötleteivel esetleg pont nem egyezek. Mert azért ilyen (is) van bőven.

Az a véleményem, hogy a jó dolgokat meg kell lépni, akkor is ha a „rossz” oldalon születnek.

Ennek ismeretében nem meglepő hogy mindig két ellentétes dologból akarok gyúrni egy harmadikat, pusztán azért mert mindkét dolog jó egységeit felhasználva egy sokkal jobb dolgot lehet(ne) létrehozni. Persze ez lehetetlen. Nem azért mert nincs olyan hogy „tökéletes”, hanem azért mert azt vettem észere, hogy egyik hülye sem képes engedni.
Engedni annak érdekében, hogy valami jobb legyen. Legutóbb például a lehalt régi és frissen vásárolt mosógépből tudtam volna egy harmadikat összerakni, úgy hogy mindkét gép igen egyszerű és praktikus és jobban megoldott részeit összegyúrnám egy harmadik gépbe.

Furcsa, hogy a tervező mérnökök nem nézik meg a másik terméket, és ahogy az autó iparban, lopják el egymás jó ötleteit, de akkor mit mondanának az Y vagy X gyártó hívei, hogy az ő termékük mivel jobb a másiknál. Pedig nem az. Középszar mindkettő mert az az érdek, hogy az egyik hívei ezt vegyék a másik hívei azt és ez így folytatódjon örökkön örökké mert akkor mindig van min versengeni és van mit elrontani azért, hogy egyik se legyen tökéletes, mert akkor senki nem venne többet.

Tehát mindig kell legyen egy jónak és egy rossznak mert ez mozgatja a világot, kell kit utálni, hogy legyen kit szeretni, aki megment az utálni valótól és így mindenki jól jár! A világ forog, van vita, háború, eladás…. Ellenben ha mindenki egyformán szürke lenne akkor eljutnánk a Pusztító c. film impotens jövőképéhez. „jólét Lenina Huxley”.

Ezért borzasztóan nehéz középen tartani magam. Ezért nehéz és lehetetlen eldönteni (több) egymással szemben álló félből, hogy melyik a jobb. Nem is tudom:) hiszen mindenki csak ígér, és mindenkinek a tetteit csak utólag lehet megítélni, sok-sok idő múlva… azt meg már minek, hisz „megvó’t” … Így csak nézem az eredményt, sokadjára, és nem tudok dönteni, ahogy az eddig több tíz hasonló teszt teljesen azonos ugyan ilyen eredménye alapján sem, utólag persze az ember okosabb… Persze az emberek többségét simán elviszik pillanatnyi emocionális érzések, hogy olyan szép a pulcsija, vagy olyan kevesen mosolyog, vagy gyereke vérét issza köztudottan, hiszen a másik azt mondta róla, és mennyire irigylem ezeket a hülyéket… akiknek csak fekete van és fehér…
Hülyék! Úgy irigyellek Titeket! Ti legalább tudtok rendesen dönteni…

Ja és mi volt a kérdés, a válaszból kiderül….vagy pont nem.