A meg nem értett kisautó, amihez fel kell nőni…

Amikor az embert a szomszédja megkérdezi, hogy venne egy elektromos autót és kíváncsi mi a véleménye róla, akkor az egy megtisztelő dolog. Mutat egy linket és egy képet, és választ vár.
Megnézem a képet, és mosolygok, rákeresek a neten és mosolygok. Utána olvasok, megnézem a „teszteket” és mosolygok. Kell! Én vinném!
Aki még emlékszik a Citroënen kacsára, annak kedves mosolyt csaló formájára, amit lehet szeretni és lehet utálni az ismeri az érzést amikor az ember arcára mosolyt vagy éppen fanyalgást szül egy egy jármű. Nekem mosolyt. A vétel megtörtént az autó „haza ért”.


Reva


Naná, hogy volt próbaút! Megy mint a mérgezett egér. Azt kell mondjam a mosoly nem hogy tovább él :D, folyamatos! Kicsi, illetve mihez képest? Mondjuk ahhoz, hogy mindketten 190 cm+ és mögöttünk ül két gyerek. És mosolygunk!

Mellénk áll a szánalom 900ccm-es felfújt Ford valami az ember lenéz belőle, szó szerint le, mert kb. mintha a mellette guruló busz kerekét nézné, guvadt szemmel pöffeszkedik a „fotelben” miközben nem érti amit lát. Nekünk a vállunk majdnem összeér és az övet sem tudjuk egyszerre bekapcsolni, hátul a gyerekek sem tudnak focizni de mosolygunk és nézzük a hatalmas autókat, ahogy dől belőlük a korom, ( ja hogy ez villany!) a szánalom három henger hangját inkább titkolják. Mi hang nélkül indulunk el és az első 30 méteren nyer a villany. Ezt sem értik a 150 lovasok… Hülyének néznek. Van olyan járókelő aki lefagy. És sok aki mosolyog. Mi is 😀 pont így!

Aztán megállunk a suli előtt. Olyan helyen ahová más meg sem próbál állni. Fordos apuka még megy egy kört, aztán sikerül megállni neki is. Valahol.

Jön még pár autó aminek a kis Reva beférne a csomagtartójába, benne ANYA, (csupa naggyal) hogy biztonságban legyen és A gyerek, körülöttük 4 köbméter légüres tér, de nem baj, a parkoló automatika így sem tud beállni sehová. Nem fér a traktor, hiába a sok száz lóerő és fenyegető kinézet, és persze ANYA a 160 centivel, fő a biztonság…(érzete) aztán anya visszaül egyedül, nagy nehezen kiáll a másik, szintén ketten használt 7személyes mellől…. Mi visszaülünk a kisautóba, gyerekek nélkül az ülést is hátrébb tolva van lábtér, és a lámpát is látni, és mosolygunk… minden értetlenkedőn és orrot túró nagy autós guvadó szeműn.

Aztán vége az útnak, kiszállok, a szomszédom el… munkába, ami szintén kb. 2km… és mosolygok utána.

Kell egy ilyen…. Fel kell nőni hozzá. Agyban. Nem lehet sehol szerezni…. Egy heti „tankolás” 500Ft sem… SEM! Bőven megéri a mosolygást és a kibámuló arcotokat nézni a béna felfújt traktoraitokból… (pláne a három hengeres „ECO”…) és nem is értitek….

(mondd csak ki „EcoBoost” nem olyan érzés, mitha azt mondnád, hogy háromlábú versenyló, vagy a cukormentes kóla? Borzalom, pedig állítólag jó(k)….)